MozgÓKA
DSZIT terápia
és
családi játéktér
Játékkal a fejlődésért
A játéktérről
A MozgÓKA családi játéktér azzal a szemlélettel jött létre, hogy a megfelelő, támogató környezet biztosításával sokat tehetünk a gyermekek természetes értelmi, testi fejlődésének elősegítéséért. A szülővel való közös, minőségi játék hozzásegíti őket a kiegyensúlyozott érzelmi állapothoz. Vallom továbbá, hogy az édesanyáknak is kell egy kis feltöltődés, miközben biztonságban tudja gyermekét.
A játéktérben speciális nagymozgást fejlesztő, szenzoros feldolgozást segítő, változatos készségfejlesztő játékok várják a kis játékosokat.
A játéktérben speciális nagymozgást fejlesztő, szenzoros feldolgozást segítő, változatos készségfejlesztő játékok várják a kis játékosokat.
Szolgáltatások
Születésnapi zsúr
Családias helyszínen, sokoldalú játékokkal felszerelt helységek. Különböző szülinapi csomagok választhatók. További információ a szülinapi csomagok menüpontban
Iskolaelőkészítő program
Hamarosan elérhető
DSZIT terápia
A Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia, (Ayres terápia) egy olyan komplex fejlesztő módszer, mely különböző érdekes, mozgásos játéklehetőségeket nyújt a résztvevő gyermekek számára. Ezek lehetővé teszik az éretlen idegrendszer fejlődését, nagy- és finommozgások, egyensúly pontosítását, a testtudat erősödését, beszéd fejlődését, viselkedés rendezését. A foglalkozás jellemzője, hogy a gyerek saját aktív részvételén keresztül, ötletei mentén, kényszerítő feladatoktól mentesen zajlik. Így helyet kap a kreativitás, megvalósul az új kihívásokhoz való alkalmazkodás, ezáltal az önbizalom erősödése is. Bővebben a DSZIT menüpontban olvashat a módszerről
DSZIT
DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia)
A szenzoros integrációs terápia nyelve a beszéd mellett a mozgás. A terápiában a részt vevők szabadon kísérletezhetnek a rendelkezésre álló eszközökkel: billenő hintákkal, forgó hengerrel, óriás gumilabdával, mennyezetről lelógó hálóval, gördeszkával -, annak érdekében, hogy rátaláljanak azokra az ősi mozgásmintákra, amelyek segítségével hatékonyabban tudják uralni testüket a térben. Kuporoghatnak magzati pózban, pöröghetnek, repülhetnek, billeghetnek, s közben olyan világot teremthetnek, amely a mesék, a fantázia birodalmához igen közel eső. Ha ezeket a mozgásokat képesek a saját akaratukból származónak megélni, megnyílik az út a további strukturálódás felé. Érettebb és integráltabb mozgások nem taníthatók, megjelenésük nem erőltethető, legfeljebb előcsalogathatók olyan ingerhelyzetek felkínálásával, amelyek az egyén szükségleteire szabottak.
A terápiás folyamat leghatékonyabb eleme a játék. A szenzoros integrációs terápiában részt vevő gyerek hintázik, pörög, egyensúlyozik, szédítő iramban lendül egyik játékról a másikra, vagy éppen ellenkezőleg, csendben van, egy hálóban ringatózik, álmodozik. A kívülállók ezt tapasztalva meg szokták jegyezni: „Ugyan, hiszen itt csak játszanak!” De éppen ez az a momentum, ami a terápia leghatékonyabb eleme. A játékhoz ugyanis tér szükséges. Fizikálisan egy biztonságos, érdekes játékeszközökkel felszerelt, kreativitásra módot adó tágassággal bíró tér. Pszichésen pedig az emberi fantázia és játék tere, ahol éppen annyi kihívás, veszély vár ránk, amellyel még éppen meg tudunk birkózni. Itt lehetünk spontánok, örömtelik, újat akarók, de megélhetjük a félelmet és a rettegést is; itt lehet mindennél fontosabb a saját motivációnk, lehet a legkevésbé lényeges a játszás eredménye szemben a játék élményfolyamával.
Ebben a kényszerítő vonásoktól mentes „mintha” helyzetben lehet a „mivel játszani” kérdése helyett a „mit játszani” az érdemibb. A terapeutára vár az a feladat, hogy kliensét, legyen az bármely életkorú is, kísérje, támogassa azon a felfedező úton, amely a megnehezített körülmények között keresi az éppen elégséges kihívást tartalmazó, éppen a leghatásosabb önszervezést biztosító, nem unalmas, de nem is elviselhetetlen szorongással kísért játékhelyzetet. Ha gyerek és felnőtt együtt játszik, magától értetődően adódik egyfajta hullámzás a szabad és a strukturált helyzetek között. Ez utóbbira példa, amikor a gyerek úgy tud egy számára vonzó, de még ismeretlen tevékenységet megpróbálni, hogy a felnőttől útmutatást, ötletet kér, vagy képes elfogadni, annak érdekében, hogy egyfajta ügyességet, gyakorlatot kívánó mozgássor birtokába jusson. Erőfeszítéseket végez, unalomig ismétel, míg egy-egy újabb készség biztos tulajdonosa nem lesz. A hintát önállóan hajtani, a nagylabdát ritmikusan a földhöz pattintani, a gördeszkát pont akkor megállítani, amikor szükséges, vékony pallón különböző nehezítésekkel végigmenni - fontos „tudások”; egyben én-erősítő, örömteli testi aktivitások is. A terapeuta a játékban biztonságot nyújtó résztvevő, partner, aki képes támaszt nyújtani a szó elsődleges értelmében is, nem vonakodik testileg is jelen lenni a gyermek terében, melyben ott vannak a nemegyszer veszélyes játékeszközök, amelyekről bizony le lehet esni. A megkapaszkodás aktív és passzív változatait együtt lehet a terapeutával közösen átélni.
Készült: Dr. Szvatkó Anna: „Hiszen ez játék!” c. cikke alapján
Bővebb információ: dszit.hu/szuloknek/bevezetes-szuloknek
A szenzoros integrációs terápia nyelve a beszéd mellett a mozgás. A terápiában a részt vevők szabadon kísérletezhetnek a rendelkezésre álló eszközökkel: billenő hintákkal, forgó hengerrel, óriás gumilabdával, mennyezetről lelógó hálóval, gördeszkával -, annak érdekében, hogy rátaláljanak azokra az ősi mozgásmintákra, amelyek segítségével hatékonyabban tudják uralni testüket a térben. Kuporoghatnak magzati pózban, pöröghetnek, repülhetnek, billeghetnek, s közben olyan világot teremthetnek, amely a mesék, a fantázia birodalmához igen közel eső. Ha ezeket a mozgásokat képesek a saját akaratukból származónak megélni, megnyílik az út a további strukturálódás felé. Érettebb és integráltabb mozgások nem taníthatók, megjelenésük nem erőltethető, legfeljebb előcsalogathatók olyan ingerhelyzetek felkínálásával, amelyek az egyén szükségleteire szabottak.
A terápiás folyamat leghatékonyabb eleme a játék. A szenzoros integrációs terápiában részt vevő gyerek hintázik, pörög, egyensúlyozik, szédítő iramban lendül egyik játékról a másikra, vagy éppen ellenkezőleg, csendben van, egy hálóban ringatózik, álmodozik. A kívülállók ezt tapasztalva meg szokták jegyezni: „Ugyan, hiszen itt csak játszanak!” De éppen ez az a momentum, ami a terápia leghatékonyabb eleme. A játékhoz ugyanis tér szükséges. Fizikálisan egy biztonságos, érdekes játékeszközökkel felszerelt, kreativitásra módot adó tágassággal bíró tér. Pszichésen pedig az emberi fantázia és játék tere, ahol éppen annyi kihívás, veszély vár ránk, amellyel még éppen meg tudunk birkózni. Itt lehetünk spontánok, örömtelik, újat akarók, de megélhetjük a félelmet és a rettegést is; itt lehet mindennél fontosabb a saját motivációnk, lehet a legkevésbé lényeges a játszás eredménye szemben a játék élményfolyamával.
Ebben a kényszerítő vonásoktól mentes „mintha” helyzetben lehet a „mivel játszani” kérdése helyett a „mit játszani” az érdemibb. A terapeutára vár az a feladat, hogy kliensét, legyen az bármely életkorú is, kísérje, támogassa azon a felfedező úton, amely a megnehezített körülmények között keresi az éppen elégséges kihívást tartalmazó, éppen a leghatásosabb önszervezést biztosító, nem unalmas, de nem is elviselhetetlen szorongással kísért játékhelyzetet. Ha gyerek és felnőtt együtt játszik, magától értetődően adódik egyfajta hullámzás a szabad és a strukturált helyzetek között. Ez utóbbira példa, amikor a gyerek úgy tud egy számára vonzó, de még ismeretlen tevékenységet megpróbálni, hogy a felnőttől útmutatást, ötletet kér, vagy képes elfogadni, annak érdekében, hogy egyfajta ügyességet, gyakorlatot kívánó mozgássor birtokába jusson. Erőfeszítéseket végez, unalomig ismétel, míg egy-egy újabb készség biztos tulajdonosa nem lesz. A hintát önállóan hajtani, a nagylabdát ritmikusan a földhöz pattintani, a gördeszkát pont akkor megállítani, amikor szükséges, vékony pallón különböző nehezítésekkel végigmenni - fontos „tudások”; egyben én-erősítő, örömteli testi aktivitások is. A terapeuta a játékban biztonságot nyújtó résztvevő, partner, aki képes támaszt nyújtani a szó elsődleges értelmében is, nem vonakodik testileg is jelen lenni a gyermek terében, melyben ott vannak a nemegyszer veszélyes játékeszközök, amelyekről bizony le lehet esni. A megkapaszkodás aktív és passzív változatait együtt lehet a terapeutával közösen átélni.
Készült: Dr. Szvatkó Anna: „Hiszen ez játék!” c. cikke alapján
Bővebb információ: dszit.hu/szuloknek/bevezetes-szuloknek
Árak
1
Játéktér használat
Óradíj/gyerek:........... 3000 Ft Megkezdett fél óra: ......1500 Ft
2
DSZIT felmérés
DSZIT felmérés:.......20.000 Ft
3
DSZIT foglalkozás
Foglalkozás/45 perc.....10.000Ft
4
Szülinapi csomagok
Csomagok:............12000-19000 Ft/óra
5
Iskolaelőkészítő program
10 alkalmas program...............24900 Ft
Szülinapi zsúr csomagok
Alap csomag
Ft12000/Óra
- Teljes játéktér használata
Elég jó csomag
Ft15000/Óra
- Teljes játéktér használata
- Szülinapi dekoráció
- Szülinapi terítés
Menő csomag
Ft19000/Óra
- Teljes játéktér használata
- Szülinapi dekoráció
- Szülinapi terítés
- Fotófal
- Nassolni való
Életképek
Nyári napközis tábor
Segítünk, hogy a gyerekek a nyári szünetben hasznosan, vidáman töltsék az időt, amíg a szülők dolgoznak, ügyet intéznek.
A hosszú tanévben minden gyerek elfárad, ezért célunk,
🧩hogy feltöltődjenek,
🧩más helyzetben is kapcsolatot teremtsenek kortársaikkal,
🧩kísérletezzenek,
🧩tapasztalják meg képességeiket
A hosszú tanévben minden gyerek elfárad, ezért célunk,
🧩hogy feltöltődjenek,
🧩más helyzetben is kapcsolatot teremtsenek kortársaikkal,
🧩kísérletezzenek,
🧩tapasztalják meg képességeiket
Kapcsolat
- Szigetszentmiklós, Vörösmarty u. 9, Magyarország
- H-Szo - 10:00-18:00